A szokásos kis termünkbe belépve pontosan tudtunk kezdeni ezen a kellemes csütörtöki délutánon. Ami nagyon jó volt, hogy teljes létszámban volt jelen a csapat, mindenki időben megérkezett, várva a közös óránkat. Ez alkalommal sokkal jobban koncentráltunk a hangra, beszédre, valamint a folyamat vége felé elindult némi színjátszó is kis csapatunkban.
Mindenki sorban elmondta, hogy mi a legjobb dolog, ami aznap történt vele. Természetesen több esetben is az, hogy velünk lehet, de gyakran előfordult még az is, hogy jó jegyet szerzett valaki, vagy egy kiadósat nevetett a délelőtt folyamán. Az őrjátékban Jani volt az őr, mi pedig mindannyian azok, akik a nála lévő tárgyat szerettük volna megszerezni. Nagyon jól és pontosan tudtunk együtt dolgozni, a délután folyamán semmilyen zavaró tényező nem lépett fel. Következő játékainkban a hangsúlyozás is nagy szerepet kapott, valamint a négy soros párbeszédek memorizálása. Tapasztalataink alapján ez igen gyorsan ment.
Az óra utolsó felében közös mini-jeleneteket hoztunk létre szülő-gyerek párosításban. Ezekből a szituációkból kiderült, hogy a legtöbb családban vannak ismétlődő párbeszédek szülő és gyerek között, többek közt a „Mi volt a suliban? - Semmi.”
vagy a „Vegyél sapkát, mert megfázol! - Nem veszek.”
A nap összességében jó értelemben vett feszült, figyelemmel teli volt, a gyerekek szinte végig koncentráltak.
