Pénteken sem hiányzott senki, ennek előre örültünk, ugyanis ennek a napnak a célja a témagyűjtés volt. A bemelegítésként először egy sokak számára kedves játékot játszottunk, valaki ellentétpárokat mondott, a többieknek pedig döntenie az egyik mellett. A másik játék pedig az volt, mikor magamban kellett eldöntenem, hogy mennyire vagyok ilyen vagy olyan: például 0-10-ig mennyire vagyok vicces.
Sajnos olyan gyorsan eltelt ez a péntek délután, hogy még a gyerekeken sem látszott meg a közelgő hétvége.
Kiscsoportban készítettünk jeleneteket, az egyikben Anita, a másikban Edina, a harmadikban Jani, a negyedik kiscsoportba pedig Klaudia került a gyerekek mellé.
Felírtunk sok-sok olyan dolgot, ami minket, avagy szerintünk a mai fiatalokat érdekli. Ilyen témák voltak például a szerelem, a „game play-ek”, a kihívások, a YouTube, a filmek, a tanulás, a karrier, a továbbtanulás, a függetlenedés, a smink, a külső és belső stílus és még sorolhatnám. Meglepően vegyes, ez már a fent felsorolt példákból is látszik. A mai napon sem zavart meg minket semmi és senki, de úgy érzem, lassan már ki sem lehet minket zökkenteni, ha igazán belelendülünk valamibe.
A délután végén arról beszélgettünk, mik azok a dolgok, amik elválasztják az embereket és mik azok, amik összekötik őket. Valamint arról is, mi az, ami bennünket, budapestieket elválaszt/összeköt a hódmezővásárhelyiekkel.
Amit érdemes a gondolatok közül kiemelni, hogy bár a munka eredetileg inkább elválasztja az embereket, (túl sokat dolgoznak, vagy valaki mániákus), a mi esetünkben összeköt embereket, hisz a "munka" révén ismerhettük meg egymást. Ez még akkor is igaz, ha - ahogy B.Z. is megmondta - jelen esetben Ági éppen a munkája miatt nem lehetett velünk.
Ami viszont szomorú, hogy még mindig nincs egy jó kis saját csoportnevünk, de amikor csak szóba jön ez a téma, valamiért mindig a kecskéknél kötünk ki.
