A második napra egy nem éppen egyszerű feladatot találtunk ki, mely gyakorlat az egész délelőtti próbánkat kitöltötte. Egy életút játékot játszottunk: 5 különböző ponton meg kellett állni (gyerekkor, közelmúlt, jelen, közeljövő, távoli jövő), s bemutatni egy-egy számunkra fontos pillanatot. Mi drámatanárok is beálltunk, és végigcsináltuk a gyakorlatot. A csoport nagy része vállalta, hogy a közel fél órás felkészülési idő elteltével bemutatja társainak múltját, jelenét, jövőjét. Ehhez próbáltunk különböző színházi formanyelveket is társítani (monológ, mozgás, tárgyanimáció, stb.), hogy minél színesebb megoldások szülessenek. Izgalmas pillanatok jöttek létre, ötletes jövőképek.
A legnagyobb meglepetés a foglalkozás végén történt, amikor a gyerekeket mit sem sejtve csukott szemmel felvezettük a színpadra, s a függöny mögött, már várta őket néhány mécses és apró ajándék. Megható volt figyelni, hogy ebben a karácsonyi hangulatban hogy keresik saját, névre szóló kártyáikat, s hogy olvassák a nekik szánt idézeteket.
Idén ez volt az utolsó találkozásunk a csoporttal. Mire újra visszaérünk Székkutasra, már minden színjátszó túl lesz a felvételin. Biztos, sokat mesélnek majd élményeikről. Januárban reméljük, már konkrét tervekkel érkezünk: elkezdjük az előadásunkat készíteni.
