Pénteki foglalkozásunk gerincét a Rólam mesélné című játék adta, hiszen ez remek lehetőség egymás megismerése, úgy, hogy közben egyéni döntés, ki mi oszt meg magáról. Arra kértünk a gyerekeket, hogy bújjanak egy a rokonuk bőrébe, s képzeljék el, vajon mit mondana róluk ez a családtagjuk. Már az ő szerepében egyénileg ültünk le a székre, meséltünk magunkról, közben a színjátszás eszközeivel is megjelenítettük a karaktert. (Ki mennyire tudta/akarta?)
A továbbtanulás, iskolaváltás gyakran szóba került, az egyik megjelenített szülőfigura így beszélt gyerekéről: „nem tudja, merre menjen, de hát a többi se tudta.” A telefonozás, gépezés gyakorisága is többeket érintő probléma, többen érezték úgy, hogy a róluk mesélő rokonuk ezt kiemelné.
A személyes történetek után a Szerep a falon forma olyan fiktív figurák építését szolgálta, akik a valóságos, általunk ismert Székkutason élnek. A fiúk és a lányok két csoportban dolgoztak egy-egy karakteren, megbeszéltük, hogy Mary foglalkozásán folytatják majd a szereplők színesítését, és egymásnak is bemutatják a Ritának és Matyinak elnevezett tizennégy éves fiatalokat. Egyéni feladatot is adtunk az őszi szünetre, arra kértük a gyerekeket, írjanak naplóbejegyzést, ami az általuk alkotott fiatal tollából származik. Jelen pillanatban még nem tudjuk, hogy milyen álmai, titkai lesznek Ritának és Matyinak, de nagyon várjuk a naplórészleteket. Lehet, hogy kibontakoznak játéknak, folyamatnak alapot adó történetek?
