A csütörtöki szélkiabálás annyira jól sikerült, hogy a koraesti szülői értekezlet végére úgy éreztük, mintha kinn álltunk volna a huzatban egész délután. Nem változtunk sámánokká, csak a foglalkozáson egy bemelegítő játékkal eljutottunk gesztusoktól, beszédtől, a ritmuson át a daltanulásig: "Szelet kiabálunk és az minden álmunk, hogy Te is énekelj velünk!”
A művelődési házban a fűtésrendszer átalakítása még nem ért véget, ez okozta a hideget. Játszóink nem panaszkodtak, lelkes készülődésre érkeztünk meg, szeptemberben ugyanis arra kértük a csoportot, hogy készítsenek hangjátékot „Székkutas ma” címmel. A falu bemutatása egy utazási iroda számára is megfelelő lett volna, a barátságos székkutasiak mindenhol szívélyesen fogadták a vendéget. Birkapaprikás, pálinka, lovas kocsi, vendégházak, faluház, népdalkör, piac, helyi termelők voltak a kulcsszavak. Nem maradhattak ki az emblematikus figurák sem, Gregus Máté honatya, és Hugo Hartung, a németek között népszerű Piroska-történet írója is említésre került. A kötelező tudnivalók mellett örültem annak, hogy korosztályi sajátosságként megjelent a lányok körében is nagyon népszerű foci, a női labdarúgó csapat egy meccsére is ellátogattunk.
Találkozásunkra a vokális megnyilvánulásra építő játékok mellett szobros játékok újabb változataival készültünk, illetve szoborból jelenetindítást, improvizációs szituációteremtést kínáltunk a csoportunknak. Előkerült a klasszikus stoppos játék is, aminek jelenetei adott testhelyzet által meghatározottak. Helyi jelentések utáni kutatásra emiatt nem a legalkalmasabb forma, mégis élesen megmaradt bennem egy jelenet. Az egyik szereplő kisgyerekként könyörgött az édesanyjának egy játékautóért. Olyan válaszokat kapott, amik nekem eszembe sem jutottak volna: „Nem tudom megvenni! Hat testvéred van, azokra is kell gondolni. Egyedül nevellek, apád Angliában van. Ne követelőzz, az anyád vagyok, én szültelek meg nagy kínokban.” Persze a játék a hirtelen asszociációktól szól, a testhelyzetekből keletkezett birkózás, zombitámadás, tandemugrás, divatbemutató is – így teljes a kép, ha többféle, vegyes.
Remélem, sikerül megragadnunk ennek a sokféleségnek azt a részét, ami közösségi színházi előadás formájában képes lesz párbeszédet indítani. Korábban már megtudtuk, hogy a szakkörösök feladata a helyi ünnepi megemlékezések műsorainak kivitelezése. A csütörtöki szülői értekezleten Mary úgy fogalmazott, hogy most „másfajta színjátszást” láthatnak majd a családtagok a gyerekeiktől, mint amit megszoktak. Hogy magunkból építkezve mondjunk valamit, ahhoz elengedhetetlen, hogy megtudjuk:
Hol vagyunk? Kik vagyunk a környezetünkhöz képest, és hogyan viszonyulunk ahhoz?
